Művészettörténészek, művészeti írók ÉZSIÁS ISTVÁN szobrászművészről

„….azt bizony semmiképpen nem lehet szobrászunkra mondani, hogy egy izmusnak volna rabja, és nem tudna szabadulni annak kötöttségeitől. Inkább csak afféle kályha számára a konstruktív gondolat, amitől elindulhat, hogy megjelenítse mindannyiunknak: az építkezés szabályai jóval tágabbak, semhogy néhány kiművelt sasszéval letudhatnánk őket...Ha szigorúan vennénk konstruktív gondolkodásának történetiségét, akkor valahonnan Tatlin környékéről (kontrareliefek) származtathatnánk, noha egészen a rauschenberg-i pop-ig előreszaladva (innét persze vissza), ugyanakkor világosan kitetszik fegyelmezettsége, a kifejezés pontossága.„
Fábián László író

„…Ézsiás fémekből (vas, acél, alumínium, ón) alakított (hegesztett, forrasztott, köszörült, mart, fúrt, esztergályozott) és fából megformált (fűrészelt, csapolt, ragasztott), épített konstrukciói elvont téri történések, konfliktusok színterei: ahol téri kapcsolatok szerveződnek,….Játékos összecsapások, dekoratív formarendek, a formai tisztaság, a cizelláltságot elvető rusztikusság, illuzionisztikus elmozdulások, egyensúlyok és egyensúly-megbillenések, elferdülő tengelyek, ismétlődések és variációk, változatosságokban játszó ritmusképletek és áttételekkel vezérelt arányrendszerek, bonyolulttá szabdalt, pulzáló, intenzív erőterek, kimeríthetetlenül gazdag tárgy-világ…”
Wehner Tibor művészettörténész

„Ezek a tárgyak, mint a tízszeresen becsomagolt kincs, csak kicsomagolás után röpítik a szemünkbe értékeiket. ...Amihez csak nyúl Ézsiás István, azzal félelmetesen pontosan bánik. De az ő pontossága nem a mérnöké, hanem egy olyan térformáló művészé, aki tisztában van a tér minden köbmilliméterének az értékével.”
Hernádi Miklós író

„Ézsiás vesz a levegőből egy darab láthatatlan teret, majd vasaival grafikusként „kirajzol” megjelöl belőle egy izgalmas darabot. A geometrikus formákra vágott, egymáshoz illesztett lemezek olyan struktúrát alkotnak, melyben a pozitív és negatív részek hihetetlenül játékos, könnyed variációkat rajzolnak bele a térbe, ahogy körbe járjuk őket.
Muzsay András, újságíró, esztéta

“...Fémből készült kisplasztikáin tiszta mértani formák összeillesztésének racionális rendjébe homorú és domború felületek találkozása visz dinamizmust. A zárt, arányos szerkesztéssel harmonikus rendszert alkot. Ézsiás István alkotóegyénisége a gropiusi alapmegfogalmazáson túlmutatva - a kézművesség jellegzetes jegyeinek tüntető nyomaival együtt – a funkcionalitáson túli gondolati síkon közelíti meg a valós világot.”
Tóth Éva, újságíró,szerkesztő

„A 90-es évek elejére kikristályosodott Ézsiás István egyéni arculatú plasztikai világa, amelynek lényegi, döntő vonása az volt, hogy a végtelenségig letisztultak a formái, egyértelműbbé vált mondanivalója, amelyet változatos anyagokban és eszköztárral elevenített meg. Ez a „megtisztulási”, leegyszerűsödési folyamat szinte egyenes, természetes úton vezette aztán őt a 90-es évek közepétől a magyar és nemzetközi MADI mozgalomhoz, melynek oszlopos tagja lett.”
Almási Tibor művészettörténész

„Ézsiás két munkájában megcsinálta a Madi-sok űrhajóit, orbitális pályán repteti a kassáki hagyományokat, kék-piros-sárga félkörei, kockái, téglatestjei, fa alakzatai és transzparens plexi lapjai egyben a hagyomány előtti tisztelgés jelei, másrészt a hengert átfúró, abból kitörő alakzatok a folytatást és folyamatosságot sugallják.”
Kozák Csaba művészeti író

„Ézsiás István – munkái alapján – küzdő, kísérletező és önmaga szellemiségét műveibe építők közé tartozik. Biztos szemmel látja meg a rideg formákban, ipari idomokban, gépi alkatrészekben azt a szerkeszthető új alakzatot, új minőséget, amely hordozója lehet korszerű gondolatoknak. Játékosságot sem nélkülöző szigorral tart-teremt rendet a maga világában.”
Salamon Nándor művészeti író

„...alkotásai hitelesek és őszinték, mert a tárgy és ő, azaz Ézsiás István, az alkotói folyamatban eggyé válnak…Ézsiás István tehát nem önkifejez, hanem magatartás-példát mutat plasztikai művein keresztül, tehát sokkal egyetemesebb igazságokat fogalmaz meg, semmint, hogy saját magával, saját bújával-bajával, vagy akár örömeivel foglalkozna.”
Lantos Ferenc festőművész